A magyar nyelv a paprika által kiváltott ízt erősnek, csípősnek nevezi, a nyugati és angolszász vidékek népei ugyanezt inkább a „forró” (hot) kifejezéssel illetik. S bár a fűszerek égető íz-hatását éppúgy a csípős szóval jellemezzük, mint a fagyos téli levegőt, szervezetünk vonatkozásában előbbi – az angolszász szóhasználathoz közelítve – mégis inkább fűtő hatással bír.
A karácsonyi ünnepkör süteményein már túl, de még a forraltbor-szezon közepén a jól ismert melegítő fűszerek (fahéj, szegfűszeg, kardamom) helyett vegyünk sorra néhány olyan, talán kevésbé ismert gyógynövényt, melyek tél idején is segíthetik szervezetünk hőháztartását.
Tán nem véletlen, hogy Erdély hűvösebb vidékein számos ételben és italban találkozhatunk az ott csombornak nevezett borsikafűvel. A méretében és megjelenésében a kakukkfűhöz hasonló, apró növényke leveleinek íze rendkívül intenzív, nevéből is kikövetkeztethető módon erősen borsos. A szinte csípős ízű növényt nemcsak teákban, de fűszerként levesekben és húsos ételekben is használhatjuk.
Téli italokban egészen különleges, fűszeres összetevő!
Ripe fennel bulbs and dry seeds in bowl on grey wooden table
Előbbinél jóval szelídebb ízvilágú, mégis melegítő hatású gyógynövény a szoptatós édesanyák által bizonyára ismert édeskömény. Bár alapesetben az érett termésekből készített főzetét a tejelválasztást serkentő hatása miatt elsősorban kisgyermekes anyáknak szokták javasolni, hideg időben mégis bárki teájának hatékony összetevője lehet. Édeskés, de mégis fűszeres ízvilága a termések illóolaj-tartalmának köszönhetően már akkor is jól érzékelhető, ha a teakeverékekhez csak kis mennyiségben adagoljuk.
A teljes főzési idő megtekintéséhez menj a következő oldalra, vagy kattints a „Megnyitás” (>) gombra – és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook barátaiddal!
