Tíz év házasság után véletlenül megtaláltam a férjem, Dávid titkos széfjét a pincében, egy régi szekrény mögé rejtve. Mindig is mondta, hogy az a rész az ő “barkácssarka”, de sosem gondoltam volna, hogy titkol valamit. Amikor egy hajtűvel és némi szerencsével sikerült kinyitnom, a vérem meghűlt az ereimben.
Nem levelek voltak benne egy másik nőtől. Egy vastag, fekete dosszié feküdt a fém alján. Amikor kinyitottam, rólam készült fotók tucatjait láttam. De ezek nem a közös emlékeink voltak. Olyan képek voltak, amik évekkel azelőtt készültek, hogy “véletlenül” egymásba futottunk volna egy kávézóban. Fotók arról, ahogy a régi egyetememen sétálok, ahogy a szüleim házánál kávézom, még a régi, elhunyt kutyámról is. Valaki folyamatosan figyelt engem.
A dosszié tetején egy hivatalos kinézetű szerződés volt. Dávid aláírásával, és egy hatalmas összeggel. A szerződés címe: “Célpont megfigyelése és asszimilációja”.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
