Egész életünkben a fiunknak, Petinek éltünk. A férjemmel, Janival, egyszerű emberek vagyunk, de amikor Peti egyetemre ment Budapestre, eldöntöttük, hogy nem hagyjuk, hogy nyomorogjon. 15 éven keresztül, amíg ő tanult, majd a karrierjét építgette és a saját lakására gyűjtött, mi fizettük az albérletét. Minden hónap elején Jani feladta a sárga csekket. Soha nem kértünk érte semmit, és Peti sem köszönte meg igazán, de nekünk ez természetes volt. A szülő segít, ha tud.
Most, 62 évesen, nekem lett szükségem segítségre. A csípőm már alig bírta a járást, és az orvos közölte: nincs mese, műteni kell. Péntekre kaptam időpontot a kórházba. Jani nem tudott bevinni, mert a szürkehályogja miatt már nem vezethet.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
