Vannak olyan gesztusok, amelyek annyira egyszerűek, hogy soha nem gondoljuk, hogy félreértésekhez vezethetnek. Egy gyors ölelés, egy tudatos mosoly, egy megnyugtató jelenlét egy gyakran érzelmi hangulatokkal teli helyen. És mégis, éppen ez a kis gyengédség pillanata okozta akaratlanul az egyik legnagyobb félreértést a szakmai életemben.
Együtt dolgozva, diszkrét, de értékes kötelék
Ugyanabban a kórházban dolgozni apámmal, Juliennel, mindig is csendes büszkeség forrása volt számomra. Majdnem harminc évet szentelt ennek ápolóként, értékelték nyugodt viselkedését, professzionalitását és azt a csendes humort, amely még feszült helyzetekben is megnyugtatott. Én a szociális munkákban dolgoztam, családokat támogatva olyan időszakokban, amikor minden hirtelen túlterheltnek tűnt.
A menetrendünk ritkán találkozott. Szóval, amikor véletlenül találkoztunk egy folyosón, volt egy kis rituálénk: egy rövid ölelés, semmi demonstráló, csak egy gesztus, hogy azt mondjuk: “Itt vagyok”.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
