— Miguel… — Az ő hangja volt.
Nem fordult meg. Nem kellett tudnia.
— Én… akartam mondani…
A szavak a torkán akadtak.
Némán állt.
A hallgatásában nem volt harag, nem volt bosszúvágy. Csak távolságtartás.
— Bocsáss meg – mondta végül.
Hosszú pillanatig hallgatott, majd halkan megszólalt:
— Abban a pillanatban megbocsátottam neked, amikor visszatértem az erdőből.
A nő elhallgatott.
— De a megbocsátás nem jelenti azt, hogy minden visszaáll a régi kerékvágásba.
Nem mondta keményen. Az igazat mondta.
Hallotta a szelet a fák között. Azon az éjszakán nem volt üvöltés. Csak mély csend.
Gloria megértette, hogy egyes ajtók, ha egyszer bezárulnak, soha többé nem nyílnak ugyanúgy.
Lassú léptekkel távozott.
Miguel állva maradt, botját szilárdan a földbe szúrva.
Érezte az arcán a szellőt. A nedves föld illatát. A rovarok halk zümmögését a fűben.
Már nem félt a sötétségtől.
Mert megtanulta, hogy a sötétség nem a fény hiánya,
hanem valakinek a hiánya, aki veled marad benne.
És rájött egy igazságra, ami örökre megváltoztatta az életét:
Nem minden farkas szörnyeteg,
és nem minden ember tud szeretni.
De amíg
van egy szív, amely hajlandó melletted maradni, amikor mások elhagynak…
mindig van második esély.
A farkas visszatért a hegybe,
és Ghulu maradt.
Ria a faluban volt.
És mindenki a kettő közül azt választotta, hogy melyiket érdemli jobban a félelem.
Ami Miguelt illeti,
ő már senkitől sem félt.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
