Elkészítés
A dédim receptje szerint a jó bukta alapja a türelem és a szeretet. Először is az élesztőt langyos tejben egy kis cukorral felfuttatom – ez a titka annak, hogy a tészta könnyű és levegős legyen. Amíg az élesztő dolgozik, egy nagy tálban összekeverem a lisztet, a cukrot és a csipet sót. Ezután beleöntöm a tojássárgákat, az olvasztott margarint és végül a felfutott élesztős tejet. Kézzel addig dolgozom, amíg lágy, rugalmas, sima tésztát kapok, ami már nem ragad a kezemhez, de még selymesen puha tapintású.
Letakarva, langyos helyen körülbelül háromnegyed órát kelesztem, hogy a tészta megemelkedjen és megteljen levegővel. Amikor szépen megkelt, enyhén lisztezett deszkán kinyújtom körülbelül egy centi vastagra, majd négyzetekre vágom. Minden négyzet közepére egy teáskanálnyi házi lekvárt teszek – nálam legtöbbször barack vagy szilva kerül bele, mert ezek bírják a sütést, és pont jó arányban édesek és savanykásak. Ezután óvatosan feltekerem őket, és a hajtással lefelé egy kiolajozott tepsibe rakom, szorosan egymás mellé, hogy sütés közben szépen összesüljenek, mégis foszlósak maradjanak.
Mielőtt a sütőbe mennének, még hagyom őket pihenni a tepsiben húsz percet – ez az apró lépés adja meg azt a páratlan, puha állagot, amitől mindenki csak annyit mond majd: „Pont, mint a nagyié!” Végül megkenem őket felvert tojással, és előmelegített sütőben, 180 °C-on körülbelül húsz–huszonöt perc alatt aranybarnára sütöm.
Ahogy kiveszem a sütőből, az illat betölti a konyhát, és tudom, hogy ez az a sütemény, ami mindig mosolyt csal az ember arcára. Langyosan a legfinomabb, porcukorral meghintve, egy bögre tej vagy kakaó mellé – az egyszerű, boldog idők íze.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
