A szekrény alján lévő régi dobozban kutatva néhány furcsa tárgyra bukkantam. Vékonyak, színesek, kicsit fényesek… aztán azt hittem, régi koktélos fogpiszkálók vagy karácsonyi égődarabok. Tudod, olyanok, amiket “minden esetre” tartasz, de gyorsan elfelejted, hogy szükséged van rájuk. Amikor azonban felvettem őket, valami felkeltette az érdeklődésemet: üvegből készültek, finomak, sőt költőiek. Narancssárga, sárga, zöld… mindegyiken volt egy kis, diszkrét akasztó. De mire lehetne használni őket?
Egy családi titok, ami visszanyúlik az időbe
Kíváncsivá váltam, és elmeséltem az egyik családtagomnak: a nagyapám testvérének. A válasza meglepett, és mindenekelőtt… meghatott. Hangosan felnevetett, és mintha kincset talált volna, azt mondta: “Ezek kis vázák a dísztárgyaim zsebeibe. Vőlegénykitűzőkhöz”. Miniatűr vázák? Dísztárgyakhoz? Nem hittem a saját fülemnek.
És mégis mindennek volt értelme: ezek a vékony üvegcsövek diszkréten a dzsekije felső zsebébe voltak dugva, egy kis vízzel feltöltve, hogy a virág friss maradjon estére. Milyen finom részlet, mégis olyan gyönyörűen kifinomult!
Amikor a virág mindent elmondott
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
