Fürdő, ami nem csak a testnek szólt
A keserűsós fürdő nálunk inkább esti rituálé volt. Egy hosszú nap után, amikor már mindenki elfáradt, a meleg víz és a csend együtt dolgozott. Nem beszéltek magnéziumról vagy izmokról, csak arról, hogy „kijjebb megy belőle a fáradtság”.
Utólag visszagondolva ez nemcsak az ízületeknek, hanem az idegeknek is jót tett. A fájdalom sokszor nem külön áll, hanem együtt jár a feszültséggel.
Zsírok, amiket nem kerültek
A nagyszüleim nem féltek a zsíroktól, csak megválogatták őket. Hal ritkábban került az asztalra, de a dió, a magvak és az olajos ételek természetes részei voltak az étrendnek. Nem fogyókúrás szempontból, hanem mert ezt adta a környezet.
Ma már sokan az omega zsírsavak szerepéről beszélnek, akkoriban ez egyszerűen jóllakottságot és erőt jelentett. Az ízületek szempontjából ez hosszú távon számított igazán.
Hideg és meleg váltakozása
Ha fájt valamelyik ízület, nem mindig ugyanahhoz nyúltak. Volt, amikor meleggel lazították, máskor hideggel húzták le a duzzanatot. Nem módszernek hívták, hanem ösztönnek.
Ez a váltogatás ma is sokaknál beválik. Nem megoldás mindenre, de segít abban, hogy a fájdalom ne uralja le teljesen a napot.
A nagyszüleim sosem beszéltek ízületi fájdalomról mint állandó állapotról. Inkább úgy tekintettek rá, mint egy jelzésre, amire reagálni kell. Talán nem minden módszer működik mindenkinek, de ezek a régi szokások emlékeztetnek arra, hogy a testünkkel való törődés nem mindig hangos és látványos. Néha csendben, évek alatt fejti ki a hatását.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
