Az unokám, Milán, most lett hatéves. A férjemmel, Jánossal szerény nyugdíjból élünk, nem tudunk versenyezni a másik nagyszülőkkel, akik tehetős vállalkozók, és minden ünnepre drága, márkás játékokkal halmozzák el a kisfiút. De én úgy gondoltam, a szeretetet nem forintban mérik. Milán imádja a vonatokat. Két hónapon át, minden este, amikor már fájt az ízület az ujjaimban, akkor is kötöttem neki egy piros, finom fonalból készült pulóvert, aminek az elején egy bonyolult, szépen kidolgozott gőzmozdony pöfékelt. Minden öltésben ott volt a szívem.
Vasárnap tartottuk a családi szülinapozást a lányomék, Szilviék szép új házában. A másik nagyszülők is ott voltak. Milán először az ő ajándékukat bontotta ki: egy legújabb, százezres tablet volt az. A kisfiú ujjongott, a másik nagymama büszkén húzta ki magát, Szilvia pedig hálálkodott. Aztán én nyújtottam oda a mi kis papírzacskónkat. Milán izgatottan húzta ki belőle a piros pulóvert. – Hú, Mama, ezen vonat van! – mondta csillogó szemmel.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
