A férjemmel, Tiborral idén ünnepeljük a 40. házassági évfordulónkat. Az elmúlt négy évtizedben mindig a család volt az első. Amikor a gyerekek kicsik voltak, azért nem mentünk sehova, mert nem volt rá pénz. Amikor megnőttek, az egyetemüket fizettük. Amikor a lányunk, Melinda férjhez ment, az esküvőjébe adtuk bele minden megtakarításunkat, majd a lakáshitelükbe is besegítettünk. Én 62 éves koromra szinte sosem jártam az országhatáron túl, és a legnagyobb „nyaralásom” a balatoni SZOT-üdülő volt még a nyolcvanas években.
Idén Tibor meglepett. Titokban félretett a nyugdíjából, és befizetett minket egy háromnapos, négycsillagos wellness hétvégére Hévízre. Életemben először voltam olyan izgatott, mint egy kislány. Vettem egy új fürdőruhát, és alig vártam, hogy valaki más főzzön rám, és végre ne fájjon a derekam a meleg vízben.
Vasárnap délután Melinda és a férje átjöttek kávézni. A konyhaasztalon felejtettem a szálloda kinyomtatott prospektusát és a foglalást. Melinda meglátta. Ahelyett, hogy örült volna neki, hogy a szülei végre eljutnak valahova, az arca eltorzult. Felemelte a papírt, és szinte számonkérően fordult felém.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
