A férjemmel, Mihállyal a nyolcvanas évek elején, szó szerint a két kezünkkel és a rokonok segítségével, kalákában építettük fel a házunkat. Minden téglát, minden csempét mi választottunk. Itt nőttek fel a gyerekeink, a falak őrzik a nevetésüket, az udvaron még ott áll a diófa, amit Misi a lányunk, Kinga születésekor ültetett. Most, hogy már csak ketten élünk itt, valóban nagy a ház, de minden zuga a mi életünk.
Múlt vasárnap Kinga és a férje, Zoli átjöttek ebédelni. Ebéd után a nappaliban ittuk a kávét, amikor Kinga hirtelen sóhajtott egyet, és teátrálisan körbenézett. – Anya, komolyan mondom, nem is értem, minek nektek ez a hatalmas ház így ketten – kezdte olyan hangsúllyal, mintha egy üzleti tárgyaláson lennénk. – Csak a nyűg van vele, meg a sok takarítás, a fűtésről nem is beszélve.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
