A 32 éves fiam, Dávid, mióta elvált, úgy gondolta, hogy a szülői ház egy 0-24 órában működő, ingyenes szolgáltatóközpont. Bár jól kereső menedzser, rendszeresen hazahordta a szennyesét, mert „az anyja vasalja a legszebben az ingeit”, és szinte minden hétvégén nálunk evett, mert „nincs ideje főzni”. Én mindig szó nélkül megcsináltam mindent, hiszen a gyerekem.
De a múlt hét más volt. Hosszú halogatás után végre megműtöttek epekővel. A laparoszkópos műtét ugyan rutineljárás, de az altatás és a sebek miatt borzasztóan gyengének éreztem magam. Tegnap engedtek ki a kórházból. A férjem, József, szabadságot vett ki, hogy ápoljon: ő főzött teát, ő segített felkelni az ágyból.
Szombat délben jártunk. Épp a kanapén pihentem egy takaró alatt, amikor Dávid, a szokásos lendülettel bevágta az ajtót. Két hatalmas IKEA-s zsákot dobott le az előszobába, tetejükön a drága, márkás ingeivel. – Sziasztok! – kiáltotta be. – Anya, hoztam a heti adagot meg az ingeimet vasalni! Hétfőre kellenének a tárgyalásra! Ja, és csinálhatnál valami ebédet is, farkaséhes vagyok!
Lassan feltápászkodtam az ülésből, a hasamat fogva. – Kisfiam – mondtam halkan, erőtlenül. – Tegnap engedtek ki a kórházból. Még a varratok is fájnak, alig bírok állni. Nem tudok most vasalni, és főzni sem. Dávid felhúzta a szemöldökét, és egyáltalán nem látszott rajta az aggodalom. – Jaj, Anya! – sóhajtott türelmetlenül. – A mosógép attól még megy, nem? Nem kézzel kell a folyóparton mosnod! Csak be kell dobni. Egy gyors pörköltet meg fél kézzel is összedobsz, ne drámázz már annyit, tudom, hogy csak egy rutinműtét volt!
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
