A torkomat elszorította a sírás. Nem a fizikai fájdalom fájt, hanem az a jéghideg közöny, amivel a saját fiam semmibe vette az állapotomat a saját kényelme érdekében.
Ekkor József, aki eddig a konyhában melegítette nekem a levest, kilépett az előszobába. Az arca vörös volt a dühtől, az állkapcsa megfeszült. Szó nélkül odalépett a zsákokhoz. Felkapta Dávid gondosan a zsák tetejére fektetett, méregdrága ingeit, majd a két teli mosnivalót, kinyitotta a bejárati ajtót, és egy laza mozdulattal kihajította az egészet a kocsibejáró betonjára. – Apa, te megőrültél?! – ordított fel Dávid, és rohant az ajtóhoz. – Azok harmincezres ingek!
József elállta az utat. Olyan testtartással állt a fia előtt, hogy Dávid azonnal megtorpant. – A te anyád pedig megfizethetetlen – mondta József olyan mély, zengő hangon, hogy megremegett a levegő. – Kiszolgált téged harminc évig. Éjjel virrasztott, amikor lázas voltál. Pénzelt, amikor egyetemre jártál. És te, egy 32 éves felnőtt férfi, odáig süllyedtél, hogy a frissen műtött, fájdalmakkal küzdő édesanyádat akarod a tűzhelyhez zavarni, mert te lusta vagy bekapcsolni egy mosógépet meg főzni magadnak egy tésztát?!
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
