Amikor Édesanyám két éve agyvérzést kapott és ágyhoz kötött lett, egy percig sem volt kérdés, hogy magunkhoz vesszük. A férjemmel, Lacival, átrendeztük a nappalit, hogy elférjen az ápolási ágy, én pedig otthagytam a nyolcórás állásomat.
A bátyám, Attila, aki egy jól menő céget vezet a fővárosban, „sajnos nem tudta megoldani” az ápolást. Ő úgy döntött, hogy havonta utal húszezer forintot, és ezzel letudta a fiúi kötelességét. Évente talán négyszer, ha meglátogatta Édesanyánkat. Aznap vasárnap volt. Két hete tartott egy nehéz időszak: Édesanyám éjszakánként zavart volt, én pedig zombiként jártam-keltem a házban. Délelőtt rohantam a gyógyszertárba, mosogattam, közben próbáltam ebédet főzni. A vasalásra és a porszívózásra már nem maradt energiám, és Édesanyám tiszta hálóingére is rácsöppent egy kis leves etetés közben.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
