Ekkor állított be a bátyám, bejelentés nélkül. Kifogástalan öltönyben, drága autóval érkezett. Bement a szobába, öt percet töltött Anyánkkal, majd kijött a konyhába, és felháborodottan letette a slusszkulcsát az asztalra. – Éva, ez a ház tiszta káosz! – csattant fel. – Anya hálóingén folt van, a konyhában áll a mosatlan. Én küldök havonta húszezer forintot, elvárnám, hogy rendesen ellásd őt!
A szavai úgy ütöttek meg, mintha pofon vágtak volna. A fáradtságtól és a stressztől azonnal kicsordultak a könnyeim. – Attila, napi 24 órában ápolom, fürdetem, pelenkázom – mondtam remegő hangon. – Két hete nem aludtam végig egyetlen éjszakát sem. De őt ez nem érdekelte. Felhúzta az orrát. – Ha nem bírod, mondd meg! Nem azért fizetek, hogy félmunkát végezz. Anyának tisztaság és méltóság jár! – mondta ki a végszót.
Ekkor Laci, a férjem, aki eddig a sarokban állva némán hallgatta a jelenetet, előlépett. Beleragadt a kezébe a konyharuha. Belenyúlt a pénztárcájába, kivett egy húszezer forintos bankjegyet, és lassan, nagyon nyugodtan letette az asztalra, egyenesen az öltönyös bátyám elé.
– Tessék, Attila. Itt a pénzed – mondta Laci mély, kemény hangon. – Vidd el. És mától egyetlen fillért se küldj. Attila értetlenül nézett rá. – Ezt hogy érted, László? – Úgy értem, hogy a feleségem nem a te alkalmazottad. A húszezer forintoddal nem a gondoskodást veszed meg, hanem a saját rongyos lelkiismeretedet próbálod elhallgattatni. Tudod te, mennyibe kerül egy 24 órás ápoló? Kétszázezerbe! Éva az életét adta oda azért, hogy a ti édesanyátok ne egy elfekvőben várja a halált.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
