Laci közelebb lépett hozzá. – Amíg te a luxuséttermekben vacsorázol, a feleségem éjszaka a fürdőszobát takarítja, ha baleset történik. Amíg te a tiszta öltönyödet húzod fel, őt néha leköpi a saját anyja, mert már nem ismeri meg, és ő zokogva mossa ki a ruhát. És neked van pofád idejönni, és számonkérni egy levesfoltot?
A bátyám arca hamuszürke lett. Néma csend ereszkedett a konyhára. – Fogd a pénzed, és most menj el – folytatta Laci. – Ha legközelebb jössz, hozz egy felmosórongyot meg egy csomag tiszta pelenkát, és maradj itt egy éjszakára. Ha azt megcsináltad, utána kritizálhatod a feleségemet. Addig pedig csend legyen.
Attila egy szót sem szólt. Nem nyúlt a pénzhez. Lassan sarkon fordult, és kiment az ajtón. Nem is hallottuk, ahogy elindítja az autót. Laci odajött hozzám, átölelt, és hagyta, hogy a vállán zokogjam ki az elmúlt évek minden fájdalmát és kimerültségét. A bátyám azóta nem kritizál. A húszezer forint helyett pedig a múlt hónapban kifizetett nekünk egy teljes hétvégi ápolónőt, hogy mi ketten el tudjunk menni pihenni két napra. Mert Laci megtanította neki azt, amit magától sosem értett volna meg: a szeretetet és a munkát nem lehet aprópénzzel megváltani.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
