Mielőtt az amerikai kontinensről világhódító útjára nem indult a burgonya, csak addig élhette igazán fénykorát a paszternák. Pedig egy történelmi favorittal van dolgunk, mely élettani hatásait tekintve valódi szuperzöldség.
Ősrégi kedvenchez van szerencsénk
Eredetileg is Európából és Nyugat-Ázsiából származik, s már jóval a burgonya elterjedése előtt fontos szerepet játszott mindennapi táplálkozásunkban. Egészen az ókori Római birodalomig vezethető vissza népszerűsége, amire jó bizonyíték, hogy egyes források szerint Tiberius császár a mai Németország területéről még adóként is elfogadott paszternákot.
Egy, a 17. században már bőven ismert angol szólás már nem csak a zöldség ismertségéről és népszerűségéről, de még elkészítési módjáról is időkapszulaként árulkodik a jelennek. „Fine words butter no parsnips”, ami nagyjából annyit tesz: a szép szavak önmagukban nem sokat érnek. Vagyis arra utal, hogy tenni is kell a dolgokért, nem csak beszélni róluk. No meg arra, hogy a paszternákot már évszázadokkal ezelőtt is vajjal tették igazán ízletessé.
A vajon párolás valóban nagyon passzolhatott eleink ízlése szerint is a paszternákhoz, mivel egy bizonyos Isabella Beeton nevű asszonyság, 1861-es háztartási könyvében, a The Book of Household Management-ben is vajon párolással kezdi a paszternák püré elkészítését. A több mint másfél évszázados receptkönyv szerint a már megpuhult zöldséget felöntötték alaplével, majd áttörve, fűszerezve tálalták. Ugyanebben a forrásban arról is beszámoltak, hogy a paszternák vajjal és burgonyával összetörve, illetve sütve Skóciában is kedvelt eledel volt.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
