Nálunk nem múlt el nyár anélkül, hogy a konyhaasztalon ne gőzölgött volna egy tepsi kapros-túrós lepény. Emlékszem, gyerekként alig bírtam kivárni, amíg anyu felszeleteli: az a fanyar kaporillat és a krémes túró párosa számomra a mai napig a gondtalan szünidőt jelenti. Ez nem az a divatos, cukrászdai süti, hanem egy igazi, laktató vidéki finomság. Sokan idegenkednek a kaportól édes süteményben, de aki egyszer megkóstolja ezt a családi receptet, az többé nem akarja máshogy enni a túróst.
Mitől lesz olyan omlós a tészta?
A titok a zsírban rejlik. Tudom, ma már mindenki vajjal süt, de az igazán házias, porhanyós lepénytésztához kell a jó minőségű sertészsír. Ettől lesz olyan az állaga, ami szinte elolvad a szájban, és másnapra sem szárad ki. A tésztát nem kell túlgondolni, nem kelesztjük órákig: épp csak annyi tejfölt adunk hozzá, hogy ruganyos legyen, és már mehet is a tepsibe.
A töltelék, ami könnyű, mint a felhő
A legtöbb helyen elkövetik azt a hibát, hogy a túrót csak összekeverik a cukorral, és kész. Én viszont mindig szétválasztom a tojásokat, és a fehérjéből vert kemény habot a legvégén, óvatosan forgatom bele a masszába. Így a túrós réteg nem egy nehéz tömb lesz a tésztán, hanem egy remegős, habos csoda. A friss kapor pedig… nos, az adja meg a karakterét. Ne sajnáljuk belőle!
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
