Másnap, szombaton elmentünk a nagybevásárlást intézni. Épp a zöldséges pultnál válogattam, Péter a gyerekeket próbálta kordában tartani, amikor egy nő lépett oda hozzánk. A „tökéletes” Andrea volt az. De nem úgy nézett ki, ahogy Péter lefestette. Smink nélkül volt, a haja lófarokba kötve, és hatalmas, sötét karikák voltak a szeme alatt. A bevásárlókocsija tele volt készételekkel.
– Péter? – köszönt rá fáradt mosollyal. – Szia! Ő a feleséged? Péter büszkén húzta ki magát, mintha be akarná mutatni a főnökének a családját. – Igen, ő Eszter, és az ikreink.
Andrea rám nézett. Hosszasan, mélyen a szemembe nézett, majd hirtelen könnyek gyűltek a szemében. – Istenem, de irigyellek – mondta halkan, remegő hangon. Péter lefagyott. – Hogy… hogy érted ezt, Andrea? – kérdezte dadogva. – Hiszen te vagy a cég sztárja, sikeres vagy, csinos…
Andrea keserűen felnevetett, miközben letörölt egy könnycseppet. – Sikeres? Péter, tudod te, mi az ára annak, hogy én reggelente „ragyogok” az irodában? Az, hogy a gyerekeimet a bébiszitter neveli. Reggel még alszanak, amikor elmegyek, és este már alszanak, amikor hazaérek. Tegnap a kislányom az óvónőt hívta anyának véletlenül. A szívem szakadt meg.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
