Laci pislogott egyet. – De hát Anya, ez az igazság! Te mindent megcsináltál… – Nem – vágott közbe az anyósom keményen. – Te azt láttad, hogy mindent megcsináltam. Mert gyerek voltál. De nem láttad, mi történt este. Odafordult a fiához, és a szemébe nézett. – Nem láttad, hogy Apád minden áldott hajnalban 4-kor kelt, hogy begyújtson a sparheltba, mire ti felébredtek, hogy meleg legyen. Nem láttad, hogy amikor ti már aludtatok, Apád ott állt mellettem a konyhában, és segített pucolni a krumplit másnapra. Nem láttad, hogy ő mosta a pelenkákat a kútnál este, hogy nekem ne kelljen cipekednem, mert fájt a derekam a terhességtől.
Laci tátott szájjal hallgatta. – Apád soha nem várta el, hogy kiszolgáljam, ha látta, hogy fáradt vagyok – folytatta Marika néni, és egy könnycsepp gördült le az arcán. – Ha nem volt tiszta ing, felvett másikat. Ha nem volt kész az ebéd, szelt magának szalonnát. Mert tisztelt engem. Te nem azért láttál rendet és tisztaságot, mert én egyedül csináltam. Hanem azért, mert ketten csináltuk. Apád nélkül, fiam, beleszakadtam volna.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
