A kórházban, miután infúzióra kötöttek, bejött egy fiatal, de szigorú tekintetű orvos. Tamás ott ült az ágyam mellett, látszólag inkább bosszúsan, hogy „borul a napirend”, mint aggódva. – Ön a férje? – fordult hozzá az orvos. – Igen. Csak egy kis ájulás, ugye? Túlhajszolta magát a semmivel – próbált viccelődni Tamás, de az orvos nem nevetett.
– Uram – mondta az orvos jéghideg hangon. – A felesége szervezetében a gyulladásszint az egekben van. Súlyos vashiány, kiszáradás és krónikus alváshiány. – De hát… otthon van. Nem dolgozik – hebegte Tamás. Az orvos közelebb lépett hozzá. – Nem dolgozik? A leletei alapján ez a nő hónapok óta napi 4-5 órákat alszik, és valószínűleg nem eszik rendszeresen, mert mást helyez előtérbe. A kortizol szintje – ez a stresszhormon – olyan magas, mint egy menedzsernek záráskor. Tamás elhallgatott.
– Ide figyeljen – folytatta az orvos, és a hangja most már nem volt orvosi, hanem nagyon is emberi. – A gépek, amikről beszélt, nem nevelnek gyereket. Nem vigasztalnak éjszaka, nem terveznek menüt, nem tartanak fejben oltási időpontokat, és nem adnak érzelmi biztonságot. A felesége nem a „gombnyomogatásba” fáradt bele. Hanem a mentális teherbe, amit ön láthatóan nem vesz észre. Ha most nem változtatnak, és nem kap valódi segítséget, legközelebb nem ájulással jön be, hanem szívritmuszavarral. És akkor a két gyerekkel ön marad egyedül.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
