A fiam az asztalnál dörömbölve reklamálta a vasárnapi ebédet: „Kezdem unni a várakozást!” – a férjem ekkor a kezébe nyomta a kabátját, és olyat mondott, hogy megfagyott a levegő

A vasárnapi ebéd nálunk évtizedek óta rituálé. Amióta a fiunk, Norbi megnősült és elköltözött, minden vasárnap délben hazajönnek a menyemmel ebédelni. Én szombat reggeltől a konyhában állok, dagasztom a tésztát, panírozok, főzöm a húslevest, hogy mire megérkeznek, minden tökéletes legyen. Norbiék sosem segítettek. Megszokták, hogy jönnek, leülnek a kész asztalhoz, megeszik a háromfogásos menüt, majd a hozott műanyag dobozaikat telerakják a maradékkal egész hétre, és délután háromkor már el is viharzanak.

A múlt vasárnap egy kicsit megcsúsztam. Fájt a térdem, lassabban ment a mozgás, és a kacsasültnek is több idő kellett a sütőben. Amikor Norbi és a felesége délben megérkeztek, azonnal az asztalhoz ültek. Tíz perc múlva Norbi már türelmetlenül dobolt az ujjával az asztalterítőn. – Anya, mikor eszünk már? – szólt be a konyhába. – Készítettem az ételhordókat is a maradéknak. Direkt siettünk, egy étteremben már rég jóllaktunk volna!

Szégyenkezve hajoltam a sütő fölé. – Kisfiam, a hús még nem pirult meg rendesen, csak tíz percet kérek, és tálalok – mondtam fáradtan. Norbi felcsattant. – Mindig ez van! Az ember eljön egy jót enni vasárnap, és csak a káosz fogadja. Kezdem unni, hogy itt mindig várni kell az ételre! – mondta arrogánsan, miközben a menyem egyetértően bólogatott.

A férjem, Sándor, aki éppen a vizespoharakat tette az asztalra, hirtelen megállt. Letette a poharakat. Nem szólt egy szót sem, csak kiment az előszobába. Pár másodperc múlva visszajött Norbi és a menyem kabátjával a kezében. Odalépett a fiunkhoz, és a kezébe nyomta a kabátot.

– Apa, ezt meg miért hoztad ide? – kérdezte Norbi értetlenül. – Mert indultok – mondta Sándor olyan csendes, de fenyegető hangon, amitől még nekem is libabőrös lett a karom. – Hova indulnánk? Még nem is ebédeltünk! – Épp ez az – válaszolta a férjem. – Azt mondtad, egy étteremben már rég jóllaktatok volna. Hát tessék, a sarkon nyitva van a kisvendéglő. Lehet menni.

A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *