Aznap mi hamarabb hazajöttünk. Szilvia nem mert a szemünkbe nézni búcsúzáskor. De két nap múlva küldött egy fotót a telefonomra. Milán volt rajta, az óvoda udvarán, a piros vonatos pulóverben, fülig érő mosollyal. Alatta csak egy rövid üzenet állt a lányomtól: „Anya… a legszebb ajándék volt. Sajnálom, hogy ilyen vak és hálátlan voltam. Kérlek, bocsáss meg.” Jánosnak igaza volt. A szeretet sosem megy ki a divatból, és ezt néha a leghatározottabban kell a gyerekeink eszébe vésnünk.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
