A torkomon akadt a szó. Éreztem, ahogy elvörösödöm, a születésnapi örömöm egy pillanat alatt elpárolgott. Ránéztem a fiamra, Gergőre, de ő zavartan a telefonját nyomkodta, nem szólt semmit. – Hát, tudod Nikolett – próbáltam védekezni halkan, a blúzomat igazgatva –, a pajzsmirigyem… meg a térdem is fáj, az orvos is mondta, hogy a gyógyszerek… Nikolett türelmetlenül legyintett. – Jaj, Kati mama, ezek csak kifogások! Akaraterő kérdése az egész. Gergő is mondta múltkor, hogy kicsit elhagytad magad mostanában. Rossz rád nézni ebben a bő zsákruhában, legalább tíz évvel öregít.
Ez a mondat – hogy a saját fiam is így beszél rólam a hátam mögött – volt a tőrdöfés. A könnyeim majdnem kicsordultak.
A férjem, László, aki eddig némán kavargatta a kávéját mellettem, lassan letette a kanalat. A koccanás éles volt. László egy nagyon nyugodt, csendes ember, 40 éve vagyunk házasok. Lassan felállt. Megkerülte az asztalt. Odalépett Nikoletthez, egyik kezét a menyünk székének támlájára tette, és nagyon közel hajolt hozzá. Olyan csendesen suttogott neki valamit, hogy sem én, sem Gergő nem hallottuk. De láttuk az eredményt.
Nikolett magabiztos, fölényes mosolya egy pillanat alatt lefagyott. Az arca falfehér lett, a szeme tágra nyílt a döbbenettől és a félelemtől. Egy szót sem bírt szólni, csak bámult maga elé. László felegyenesedett, visszasétált a helyére, leült mellém, és megfogta a kezemet az asztal felett. Rám mosolygott. – Boldog születésnapot, drágám. Gyönyörű vagy ma.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
