De senki sem mozdult. Egyetlen ember sem indult el kifelé. Emma barátai gyorsan a szobába rohangáltak, valaki vizet hozott, egy másik takarót terített a vállára. A földre leültek, és együtt sírtak. Néhány vendég csendben pénzt gyűjtött – készpénzt, csekket – és egy dobozba tették. Nem akarták, hogy ez a nap csak veszteség legyen.
Egy halkan megszólaló hang azt mondta: „Mi itt vagyunk.” Egy másik hozzáfűzte: „Ez a nap nem róla szól.” A zene újra felcsendült, de már nem a hagyományos esküvői dalok, hanem Emma kedvenc melódiái. Az emberek tapsoltak, valaki felemelte poharát, és így szólt: „Emmára. Az erejére. A szeretetre.” Az esküvő, amely a házasság ünnepével indult, hirtelen egy másik, mélyebb jelentést nyert: arról, hogy a szeretet nem tűnik el, ha egy ember elhagyja a színpadot.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
