Nem jött válasz, csak a csend, amely lassan körülölelt minket. Ilyen a valódi igazság, amikor nem kell szépíteni: egyszerűen ott van, magyarázat nélkül.
Visszatértem ahhoz a padhoz, ahol anyám ült, épp egy kinyitott szívószálas üdítőt készítve Tessnek. Figyeltük, ahogy a lányunk ugrál, pörög, nevet, és még nem ismeri fel a csillogás alatt rejlő nehézségeket.
Az este vége felé, amikor Tess már ágyban volt, a párnánál tengerparti kagylók és egy fel nem adott képeslap sorakozott. Halkan megszólalt: „Anya, jó volt neked a tengernél?”
„Sírva aludtál el utánam?” – tétováztam egy másodpercig.</
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
