búcsú, nem volt magyarázat, nem volt semmi kapaszkodó. Csak egy üres terem, egy helyettesítő tanár és az az érzés, hogy valami fontos szakadt ki a helyéről.
Hetekig vártam, hogy visszajön. Biztos voltam benne, hogy egy nap majd újra besétál, ugyanazzal a nyugodt mosollyal, ugyanazzal a halk figyelmességgel. De nem jött vissza.
Senki nem mondta el, mi történt. A hiánya viszont velem maradt még akkor is, amikor az éhség már nem volt mindennapos vendég az életemben.
Ösztöndíjak, éjszakázások és egy váratlan név
Az évek mentek tovább, én pedig valahogy végigküzdöttem magam az iskolákon. Ösztöndíjakból, diákhitelből, részmunkaidős állásokból és rengeteg éjszakázásból építettem fel azt az életet, amelyről 14 évesen még álmodni sem nagyon mertem.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
