Az első hónapokban gyakran kérdezte anyját – általában csendesen, leginkább lefekvéskor. A válasz, amit hallottam, a torkomban ragadt meg. Nehéz volt kimondani egy ötévesnek, hogy őt elhagyta, hogy valaki más életet választott helyette. Ezért azt mondtam neki, hogy az anyja két éves korában meghalt. Óvatosan, mintha suttogás lenne, próbáltam kíméletesen elrejteni az igazságot, gondolva, hogy ezzel megóvjuk őt egy olyan elutasítástól, amit egy gyerek nem bír elviselni.
Ádám figyelmes, jó szívű fiatalemberré nőtt, szorgalmasan tanult, ritkán keveredett bajba, és megmaradt benne az a csendes érzékenység, amit az első napon láttam. Most az egyetem utolsó évében jár. A múlt héten hazatért, hogy meglátogasson minket.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
