Anya csendben állt az ajtóban, és a kötényét gyűrögette. – Tudom, hogy butaság – suttogta szégyenkezve. – Csak… ha ezeket megfogom, olyan, mintha megint itt ülnél mellettem.
Szó nélkül visszapakoltam mindent a dobozba. Minden egyes blokkot kisimítottam. – Nem butaság, Anya – mondtam elcsukló hangon. – Ez a legértékesebb doboz a házban. Felvettem a dobozt, visszatettem az ágy alá, majd oda léptem hozzá, és átöleltem. – De tudod mit? Mostantól csinálunk új emlékeket. És azokhoz nem kell blokk, mert itt leszek.
Aznap este nem takarítottunk tovább. Elővettük a régi fényképeket, és csak beszélgettünk. Megtanultam, hogy soha ne ítéljek első látásra. Mert ahol a szem szemetet lát, ott a szív sokszor kincset őriz. És néha egy zsíros blokk többet ér, mint a legdrágább ajándék, ha szeretet van a hátoldalára írva.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
