Ahogy ezt meghallottam, lassan összeállt bennem, mennyi szeretet bújik meg a hétköznapi, csendes tettek mögött. A gondoskodása ott volt a ház falában, a padlóban, a repedések eltüntetésében. Amikor végre újra beléptem az otthonunkba, úgy éreztem, mintha még mindig ott lenne. A kedvenc könyvei a polcokon, a kert tele virággal… mind-mind róla szólt.
A mély szomorúság helyett lassan valami finom, meleg vigasz ölelt körül. Nem hagyott rám vagyont, de hagyott egy helyet, amely tele volt emlékkel, történettel és szándékkal. Egy üzenetet: mindig lesz hova hazamennem.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
