Csábító lehet, hogy az öregedés fizikai aspektusaira koncentrálunk, ahogy öregszünk: orvoslátogatásokra, gyógyszerekre, fájdalmakra. Pedig az érzelmi egészségünk ugyanolyan fontos a kiteljesedett öregkorhoz.
Azok az idősebb emberek, akiket a legjobban csodálok, gyakran azok, akik megőrzik belső egyensúlyukat. Vannak, akik ezt spiritualitással vagy imádsággal teszik, mások meditációval, írással, zenével vagy akár kertészkedéssel. Ezek a nyugtató rituálék egyfajta menedéket és módot kínálnak az újrafókuszálásra.
Az érzelmi jólétünkbe való befektetés azt is jelenti, hogy elfogadjuk a sebezhetőségünket. Ha azt mondjuk, hogy “ma magányosnak érzem magam”, vagy “beszélnünk kell”, az nem a gyengeség, hanem a bölcsesség jele. Ez egy lépés a nagyobb ellenálló képesség, a kapcsolat és a béke felé.
Ahogy Brené Brown mondja: “A sebezhetőség az innováció, a kreativitás és a változás bölcsője.”
Drágám, hogy őszinte legyünk, még kellemetlenségben is, talán az érzelmi érettség egyik legszebb próbája.
És egy, a The Journal of Neuroscience című folyóiratban megjelent tanulmány kimutatta, hogy az öregedés fokozott érzelmi pozitivitással és jobb érzelemszabályozással jár.
Egy záró gondolat
folytatás a következő oldalon
