Szerintem nincs olyan feleség, aki ne hallotta volna már a rettegett mondatot: „Bezzeg az én Anyám.” A férjem, Laci, bálványozta az édesanyját. Marika néni egy igazi vidéki asszony volt, aki a jég hátán is megélt, öt gyereket nevelt fel tisztességben, miközben ellátta a háztájit. Laci számára ő volt a mérce. Én pedig, a városi lány, aki „csak” egy gyerekkel volt otthon GYES-en, sosem értem fel hozzá.
Aznap minden összejött. A fiamnak jött a foga, egész éjjel virrasztottunk. Reggel, miközben próbáltam ebédet főzni az anyósoméknak, a gyerek kiöntötte a kakaót a frissen felmosott kőre, a mosógép pedig elromlott. Amikor délben leültünk az asztalhoz, én már alig láttam a fáradtságtól. A hajam kócos volt, a kötényem maszatos. Laci, aki egész délelőtt a meccset nézte a nappaliban („mert ő egész héten dolgozott”), türelmetlenül dobolt az asztalon. – Hol a kék ingem? – kérdezte hirtelen. – Délután átmegyek a Józsihoz. – A szennyesben – mondtam halkan. – Nem volt időm kimosni, elromlott a gép. Laci arca elvörösödött. – Nem volt időd? – kiabált fel, úgy, hogy a kanál is megcsörrent a tányérján. – Egész nap itthon vagy! Hogyhogy nincs időd?
És ekkor jött a tőrdöfés. – Nézz rá Anyámra! – mutatott a mellette ülő, 70 éves, csendes asszonyra. – Ő öt gyereket nevelt fel! Ötöt! Mégis mindig volt tiszta ingem, a padlóról enni lehetett, és amikor Apám hazajött a földekről, meleg vacsora várta. Soha nem panaszkodott! Te meg egyetlen gyerekkel sem bírsz el? Lusta vagy, édes lányom, ez az igazság.
A könnyek égették a szememet. Vártam, hogy Marika néni is bólogasson, hogy egyetértsen a fiával, hiszen ő tényleg egy csodaasszony volt a szememben is. De Marika néni nem bólintott. Lassan letette a kanalat. A ráncos keze megremegett, ahogy megtörölte a száját a szalvétával. – Fiam – szólalt meg halkan, de a hangjában volt valami olyan él, amitől Laci azonnal elhallgatott. – Ne hazudozz rólam.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
