Ekkor a vezérigazgató, Tamás úr, aki addig csendben figyelte a jelenetet, megköszörülte a torkát. Lassan, megfontoltan visszavette a fogasról a kabátját. – Azt hiszem, jobb, ha megyek – mondta nyugodt hangon. Gábor azonnal visszavett a stílusból, és hízelegni kezdett. – Jaj, Tamás úr, ne haragudjon az asszony miatt, mindjárt rendet teszünk, rendelek pizzát… – Nem, Gábor – szakította félbe a főnöke, és a tekintete kemény volt, mint az acél. – Nem a rendetlenség miatt megyek el.
Odalépett hozzám. A zsebéből elővett egy tiszta zsebkendőt, és a kezembe nyomta. – Asszonyom, minden tiszteletem az öné. Én két céget vezetek, de egy napot nem bírnék ki ebben a „harctéri” helyzetben, amit ön itt egyedül menedzsel.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
