– Köszi az ebédet, Anya, isteni volt! – mondta Peti a kabátját gombolva. – Eltettük a maradékot a jövő hétre. Most rohanunk, mert találkozunk a srácokkal a belvárosban egy kávéra! Csalódottan álltam a konyhaajtóban, kezemben a konyharuhával. A kávéfőző már be volt készítve, a sütemény a tálcán várta őket. – De Peti… meg sem isszátok a kávét? – kérdeztem halkan. – Azt hittem, beszélgetünk kicsit, egész héten nem is hívtál. Meg megkérhetnélek, hogy ránézz a csöpögő csapra a fürdőben? Apád dereka becsípődött a héten, nem tud behajolni a mosdó alá, csak egy csavart kéne meghúzni.
Peti türelmetlenül megforgatta a szemét, és az órájára nézett. – Jaj, Anya, ne most! Mondtam, hogy sietünk, a többiek már várnak, kifizettük asztalfoglalást! Hívjatok egy vízszerelőt, nekem most tényleg nincs időm ilyesmire! Na, mentünk, jövő héten jövünk megint enni! Puszi!
Gábor, a férjem, aki eddig csendben figyelt az ajtófélfának támaszkodva, lassan kiegyenesedett. Odalépett Petihez, aki épp a vállára vette a hatalmas vászontáskát, benne a négy telepakolt ételhordóval. Gábor szó nélkül belenyúlt a fiunk táskájába. Kivette belőle a gondosan bepattintott műanyag dobozokat, egyenként letette őket az előszobaszekrényre, majd a teljesen üres szatyrot visszanyomta Peti kezébe
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
