.
Peti értetlenül pislogott. – Apa, ezt most miért csinálod? Az a mi holnapi ebédünk! – Tévedsz, fiam – mondta Gábor csendes, de nagyon határozott hangon. – Ez az édesanyád munkája. És abba a táskába csak akkor kerül bele, ha meg is becsülöd.
Gábor a dobozokra mutatott. – Ez a ház nem egy „drive-thru” gyorsétterem, ahol bedobod a rendelést, felkapod az ingyen ételt, és gázt adsz. Az anyád tegnap óta talpon van, hogy ellásson téged. Cserébe csak annyit kért, hogy igyál meg vele egy kávét, és szánj tíz percet a saját szüleidre, hogy meghúzz egy nyomorult csavart, amihez nekem most nincs fizikai erőm. Peti arca vörösödni kezdett a barátnője előtt. Próbált védekezni. – De Apa, a barátaink várnak… – Akkor menj a barátaidhoz – vágott a szavába a férjem. – De ha rájuk van időd, ránk meg nincs, akkor hétközben se az anyád főztjét edd. Majd főzöl magadnak, vagy veszel valamit. Akinek a családra nincs tíz perce vasárnap, annak a család étele sem jár hétfőn.
Síri csend lett az előszobában. Peti lenézett az üres szatyorra, majd rám. Láttam rajta, hogy most esett le neki, mennyire kihasznált minket az utóbbi hónapokban. Rájött, hogy a szülői gondoskodást teljesen természetesnek, alanyi jogon járó szolgáltatásnak vette.
Szó nélkül letette az üres szatyrot. Levette a kabátját, és a barátnőjéhez fordult: – Írj a srácoknak, hogy egy órát késünk. Aztán Gáborra nézett. – Hol a franciakulcs, Apa?
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
