Aznap délután Peti megjavította a csapot. Utána leültünk mind a négyen, megittuk a kávét, és végre beszélgettünk egy jót, mint régen. Amikor háromkor elindultak, Gábor saját kezűleg tette vissza az ételhordókat a fiunk táskájába. Azóta Petiék nem rohannak el rögtön ebéd után. Megtanulták, hogy az „ingyenkonyha” igazi ára nem pénzben mérhető, hanem figyelemben és tiszteletben.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
