– Kinga. Jól nyisd ki a füled, mert ezt csak egyszer mondom el – kezdte Misi. – Ez a ház nem egy örökség. Ez a mi otthonunk. Az anyáddal mi vért izzadtunk ezért a 120 négyzetméterért. Mi nem mentünk nyaralni húsz évig, mi nem vettünk új ruhákat, mi a maltert kevertük hétvégente, hogy nektek tető legyen a fejetek felett. – De Apa, én csak arra gondoltam… – próbált közbeszólni Kinga, de Misi felemelte a kezét. – Csend legyen! Te önzőnek nevezed az anyádat? Téged az éltet, hogy mikor örökölsz? Hát elárulok egy titkot, kislányom. Még élünk. Nem vagyunk hullák, akiket ki lehet rakni a szélre, hogy tiétek legyen a konyt!
Misi közelebb lépett hozzá. – Ha nyomorogtok az albérletben, akkor menjetek el dolgozni másodállásba. Vegyetek fel hitelt. Építsetek magatoknak! De a mi életünk munkájára ne tedd rá a kezed, amíg mi lélegzünk! Ha még egyszer, egyetlen egyszer meghallom, hogy a mi halálunkra vagy a kiköltözésünkre vársz, esküszöm, holnap eladom ezt a házat, az árát elutazom az anyáddal a világ körül, a maradékot meg odaadom egy állatmenhelynek. Megértetted?
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
