Hirtelen meghallottam, ahogy a fenti bejárati ajtó kinyílik. Kovács úr hangja barátságos volt, mint mindig: – Dávid, fiam? A pincében vagy? Hoztam neked egy kis süteményt…
Ott álltam a sötétben, a vasajtó mögött, és tudtam, hogy a “kedves szomszéd” valójában a legveszélyesebb ember az életemben, és a holnapi napra tervezett “érkezésem” már ma elkezdődött.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
