És akkor vettem észre az időpontot. Pont abban a percben hívott, amikor egy jelentéktelen értekezleten ültem, és bosszankodtam, hogy minek vagyok ott.
Leültem a földre, és hangosan sírtam. Nem azért, mert elment. Hanem azért, mert akkor, abban az egyetlen percben, fontosabbnak hittem valami mást.
Ma már mindig felveszem a telefont. Akkor is, ha rosszkor csörög. Akkor is, ha csak egy „semmi fontos” lenne.
Mert van, amit nem lehet később visszahívni.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
