A „holnap” soha nem jött el.
Amikor felhívtak a kórházból, az idő mintha megállt volna. Az ember ilyenkor nem sír azonnal. Először csak nem érti. Aztán keres magyarázatot. Valami kiskaput, hogy ez biztos tévedés.
A temetés után napokig nem nyúltam a telefonhoz. Féltem attól az egyetlen értesítéstől, amely örökre ott marad. Mintha amíg nem nézek rá, addig nem is történt meg igazán.
Egy este mégis megnyitottam a híváslistát.
Ott volt.
Anyu neve.
Egy piros ikon.
Nem fogadott hívás.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
