Zoli tátott szájjal állt. Margit néni közelebb lépett hozzá. – Én azért neveltelek téged, azért adtam a kezedbe már tízévesen a seprűt, hogy te ne legyél olyan, mint az apád! Erre most hazajössz, és a beteg feleségedet alázod? Fogd magad, menj ki a konyhába, csinálj neki egy teát, és tálald fel a levest, amit hoztam. Utána pedig takarítsd ki a fürdőszobát!
A szobában néma csend lett. Zoli arca hamuszürkére váltott. Életében nem kapott még ekkora fejmosást az édesanyjától. Szó nélkül bólintott, kisétált a konyhába, és hallottuk, ahogy csörömpölni kezd a bögrékkel.
Margit néni leült az ágyam szélére, megsimogatta a forró homlokomat, és halkan így szólt: – Pihenj, kislányom. Nem kell neked mártírnak lenned. A fiam majd gondoskodik mindenről, ahogy ígérte az oltárnál. Ha nem, akkor velem gyűlik meg a baja.
Zoli aznap este nemcsak teát főzött, de másnap kivett egy szabadnapot, hogy ápoljon. Margit néni néhány mondata örökre megváltoztatta a férjem hozzáállását. Mert rájött: a „bezzeg régen” sokszor nem egy szép emlék, hanem egy olyan trauma, amit a mi generációnknak már nem szabadna továbbvinnie.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
