A megszakítás darabokra törte az este ritmusát. Ami addig meghitt volt, hirtelen kényelmetlenné vált. Mintha útban lennénk. Mintha a jelenlétünk teher lenne.
Próbáltam elengedni. Azt mondogattam magamban, hogy nincs tökéletes este, és nem érdemes ezen fennakadni. De minden újabb találkozás a pincérrel tovább rontott a hangulaton. Egy lekezelő pillantás. Egy túl hangos sóhaj. Egy olyan hangnem, amitől az ember kicsinek érzi magát.
A barátnőm észrevette. Az asztal alatt megszorította a kezem. Nem szólt semmit, de a mozdulatban benne volt minden: nem ez számít, hanem mi.
Amikor megjött a számla, 180 dollár volt. Kifizettem azonnal. Csak le akartam zárni az estét, hazamenni, és megtartani azt, ami még megmaradt belőle. Felálltunk, indultunk volna, amikor a pincér visszajött, és elém tette a blokkot.
– Kihagyta a szervizdíjat – mondta szárazon
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
