Nem a pénz fájt.
Hanem a feltételezés.
Az, ahogy egyetlen mondattal semmissé tette mindazt, ami addig történt.
Nem emeltem fel a hangom. Nem csináltam jelenetet. Csak annyit mondtam, hogy a kiszolgálás nem érdemelte meg. Aztán felálltam, és kimentem.
Hazafelé csendben voltunk egy darabig. Nem voltam biztos benne, mit érzek. Egy részem azon töprengett, nem reagáltam-e túl. A másik részem pontosan tudta, hogy nem. Nem az éttermen rágódtunk. A tiszteletről beszélgettünk. Arról, milyen könnyű elveszíteni, és közben mennyire alapvető.
Abban maradtunk, hogy az ilyen helyzetek sokat elárulnak rólunk. Nem azért, mert nagy dráma, hanem mert próbára teszik a határainkat.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
