Nem rohantam, de elindultam.
Amikor odaértem, a ház megváltozott. Nem úgy nehezedett rám, mint korábban, hanem valami új, nyugtalanító feszültség ült meg benne. A fia az ajtóban várt. Sápadt volt, és eltűnt belőle az a magabiztosság, amit addig mindig viselt.
„Jöjjön fel” mondta.
Semmi magyarázat. Csak ennyi.
Követtem a jól ismert folyosón át, be abba a szobába, ahol megszámlálhatatlan éjszakát töltöttem. Az ágy ugyanott állt, szépen bevetve, mintha bármelyik pillanatban visszatérhetne.
De nem az ágyra figyeltem fel, hanem arra, ami alatta volt.
„Ott” mondta a fia, és a fakeretre mutatott.
A keret aljára gondosan odaragasztva egy lezárt boríték volt. Az elején az én nevem állt, azzal a kissé reszketős, egyenetlen kézírással, amit azonnal felismertem.
A borítékhoz egy kis kulcscsomó volt erősítve.
És ott volt még egy másik üzenet is, ezt a gyerekeinek címezte.
„Ezt csak vele együtt nyissátok ki. Az ügyvédnél mindenről van másolat.”
A szobára teljes csend borult.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
