A vendégek már nyomultak is be az előszobába, levetették a cipőket, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Én ott álltam a konyhaajtóban, kezemben a merőkanállal, és éreztem, hogy kimegy a vér a lábamból. – De kisfiam… – dadogtam sápadtan. – Én csak rátok számítottam. Négy szelet húst rántottam ki, a leves is épphogy csak négy tányér… Pontosan kiszámoltam a nyugdíjból, nincs itthon más…
Peti türelmetlenül legyintett egyet, miközben a vendégeket terelte a nappaliba. – Jaj, Anya, ne kicsinyeskedj már! Most mit csináljak velük? Majd vágsz kisebb szeleteket a húsból, vagy csinálsz gyorsan valami tésztát, vagy sütsz tojást mellé. Oldd meg valahogy, légy kreatív! Farkaséhesek vagyunk, dél van!
A pánik kerülgetett. Hogyan etessek meg nyolc embert négy emberre szánt étellel? Már fordultam volna vissza a konyhába, hogy kétségbeesetten feltúrjam a mélyhűtőt, amikor a férjem, Feri, aki eddig a fotelben ülve figyelte a jelenetet, letette az újságot. Lassan felállt. Bement a konyhába. Szó nélkül odalépett hozzám, kikötötte a derekamon a kötényt, levette rólam, és felakasztotta a fogasra. Aztán megfogta a kezemet, és kivezetett az előszobába, ahol a vendégsereg épp helyet foglalt volna az asztalnál.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
