A második asztal: Az ünnepies, tradicionális, gazdag húsvéti asztal
Ez az asztal tele van szín, forma és hagyománytartó szépséggel. Szövött kosarak, fonott terítőknek, sok-sok étel, amely azt mutatja: ez nem csak ebéd, ez egy nap, amely szent. Ez az az asztal, amelyen a nagymama ült, és amelyről úgy érezzük, hogy a múltunk fonja át.
Ha ezt az asztalt választottad, akkor valami olyan szomorú történik a lelkedben, amely a mai világhoz köthető. Azt érzed, hogy az ember – az család, a te családod – széthullik. Nincs már olyan nap, amely mindent leállít, amely azt mondja: „ezt a napot szentnek tartjuk, és közösen vagyunk”. Helyette telefonok villognak, mindenki furakodik a saját irányába, és a közösség, amelyről tudod, hogy létezhetne, csak szétfolyik az ujjaid között.
Ez az asztal azoknak való, akik a közösséget ismerik. Lehet, hogy a nagyanyád még élt, és rá tudod emlékezni arra az érzésre, amikor a konyha meleg volt, és minden azt érezte, hogy helyes. Vagy olvastad valahol az olyan történeteket, amelyek azt mondják: így volt egyszer, család volt, összetartozás volt. De te azt szeretnéd – azt vágysz – hogy ez visszatérjen. Nem a Facebookon összeállított húsvét, nem a tökéletes képeket csinálni ahhoz, hanem azt, amit a hagyomány valóban jelent: azt, hogy valaki azt mondja: „Te számítasz nekem. Erre az asztalra gondolok akkor, amikor erre gondolok, mert te vagy itt.”
Azok, akik ezt az asztalt választják, gyakran azok, akik a mai világban magányosak. Mert a nagy család, ha az csak fizikailag egy helyiségben van, de érzelmileg messze van egymástól, az még rosszabb, mint az egyedüllét. Te azt szeretnéd: hogy a család az alatt az asztal alatt azt mondja egymásnak: „szeretem te vagy itt”, és ezt tegyék valóban, nem csak azt higgye, hogy szabad ezt mondani.
A harmadik asztal: Az elegáns, arany-fehér, szofisztikált asztal
Ez az asztal finom porcelánról beszél, arany evőeszközökről, világos és árnyékos harmóniájáról. Ez az az asztal, amely azt mondja: „mi értékeljük az élet szépségét és az azt, ami igazi minőséget jelent”. Ez az asztal azt sugallja: te értékes vagy.
Ha ezt az asztalt választottad, akkor valami olyan nagyon érzékeny történik a szívedben. Azt szeretnéd, hogy végre valaki azt mondja neked: „te értékesebb vagy, mint gondolod”. Nem szégyen beszélni róla – sokkal több nő, akiben van valami erősség, vagy szépség, vagy értelmiségi képesség, azt érzi, hogy ezt sosem ismerték fel a sajátjai.
Az elegáns asztalt választók gyakran azok, akiknek voltak eredményei: talán szép az egyetemen végzett, talán szép a munkája, talán szép a családjának gondoskodásáról beszélnek mások. De otthon – otthon a család továbbra azt nézzi, hogy „majd lesz még jobb”, vagy azt, hogy „ha ezt még kicsit jobban megtennéd”. Sosem volt elég az dicséret, sosem volt elég azt mondani: „büszke vagyok rád”. Helyette azt hallottad: „helyes volt, de lehetett volna jobb”.
Ez az asztal azt ígéri: végre lesznek olyan pillanatok, amikor nem szokásos az elismerés – amikor valaki azt mondja: „te gyönyörű vagy”, vagy „te értelmes vagy”, vagy „te jó anyuka vagy”, és azt nem hétköznapi dologként mondja, hanem olyan pillanatban, amely azt jelenti: én ezt felismerem, és ez fontos.”
Az elegáns asztalt választók nagyon gyakran önkritikai emberek. Nem tudnak örülni a saját sikerüknek, mert mindig azt gondolják, hogy még nem elég jó volt. Ez a teszt azt mutatja: te azt szeretnéd végre, hogy mások azt mondják – mert te nem tudod magadnak mondani –, hogy értékesebb vagy, mint gondolod. Az arany és a porcelán azt jelenti: te sem kevesebb ennél az asztalnál.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
