A torkomon akadt a szó. – De Réka… – dadogtam, és éreztem, hogy könnybe lábad a szemem. – Két napja állok a konyhában miattatok. Ünnep van. A fiad kedvencét csináltam, neked meg a káposztát… Réka türelmetlenül legyintett, és elkezdte kiosztani a dobozokat a fiának és az unokánknak. – Jaj, Erzsi mama, ne sértődjön már meg! Ez a hagyományos magyar konyha már rég nem egészséges! Ez tiszta koleszterinbomba, egy zsíros moslék, ami csak megterheli a gyomrot. Mi modern emberek vagyunk, odafigyelünk a vonalainkra. Gábor, edd a salátádat!
A fiam, Gábor, zavartan nézett a báránysült felé, de nem mert ellentmondani a feleségének, és kelletlenül a salátája felé nyúlt. Én ott álltam a kötényemben, megalázva. A két nap munkámat, a szeretetemet nevezték „zsíros mosléknak”.
A férjem, Jóska, aki eddig némán ült az asztalfőn, és épp a levest merte volna, lassan visszatette a merőkanalat a tálba. A koccanás éles volt a csendben. Jóska sosem kiabál. De most láttam rajta azt a fajta nyugodt elszántságot, amitől még én is megijedtem kicsit. Felállt. Odalépett Rékához, és egyetlen szó nélkül, határozott mozdulatokkal összefogta a három műanyag ételhordót az asztalról – a Gáborét, a Rékáét és az unokánkét is. – Hé, mit csinálsz? – hápogott Réka.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
