– Jól vagy? – kérdezte halkan.
– Persze. – Felszínes hazugság volt.
– Kérdezem újra – mondta, és közben felnézett a szemembe. – Jól vagy?
Lesütöttem a tekintetem.
Nem voltam. Ő ezt tudta. De kimondani még nem tudtam.
A kórház egy közösség. Egy külön világ, ahová ha valaki belép, idővel a fájdalma átalakul valami mássá. A terhek néha könnyebbek lesznek, néha nehezebbek, de ott mindig együtt cipeljük őket.
A főnővér, Szűcs Magda – aki többet tudott az emberek lelkéről, mint bármelyik pszichológus –, egyszer megállított a folyósón.
– Sokszor túl egyenes a tartásod – jegyezte meg. – Aki így jár, az sokszor belül roskadozik.
Értetlenül néztem rá.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
